Eljött a nap, amit már régóta vártam – a negyedik gerincműtétem napja. Bár már sokszor átéltem ezt a helyzetet, most is keveredik bennem a megszokott izgalom és félelem. Tudom, mi vár rám, de ez nem csak egy újabb műtét. Minden egyes alkalommal közelebb kerülök ahhoz, hogy egy fájdalommentesebb, teljesebb életet élhessek.
Ahogy most itt állok, azon gondolkodom, mennyi erőt merítettem az eddigi tapasztalataimból. Tudom, hogy a felépülés nem lesz könnyű, hiszen nem először járok ezen az úton. De most már felkészültebben nézek szembe vele, és hiszek abban, hogy képes leszek megerősödve kilábalni ebből is.
A műtét számomra a reményről szól: egy esélyről, hogy könnyebben mozoghassak, és visszakaphassam azt az életet, amit a fájdalom eddig korlátozott. Most, hogy eljött a nagy nap, bár van bennem félelem, sokkal inkább az izgalom vezet, hogy megint egy lépéssel közelebb kerülhetek ahhoz az élethez, amire vágyom.
A felépülésemről majd beszámolok, és igyekszem ezzel másoknak is erőt adni, akik hasonló helyzetben vannak. Ha valaki épp most áll egy hasonló műtét előtt, szeretném, ha tudná: nem vagy egyedül. Van remény, és minden apró előrelépés számít. A támogatás és a kitartás sokat segít, és hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk túllépni a nehézségeken.
A családom és a barátaim támogatása nélkül nem lennék ilyen erős, de most, hogy itt van a nap, készen állok újra felvenni a harcot. Nemcsak magamért, hanem azért is, hogy másoknak példát mutassak: van kiút, és minden egyes lépés számít az úton.
Hamarosan jelentkezem addig is egy üzenetem van
Nelson Mandela: „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése. A bátor ember nem az, aki nem fél, hanem az, aki legyőzi a félelmét.”
